Játék az élet
A Végzetúr egy magyar böngészős prémium-igyenes játék. Mindegy, hogy keveset vagy sokat játszol, élvezhető. A legjobb mégis a kvíz, csomó érdekes, vicces, tanulságos kérdéssel, és kérdésfeltevés lehetőségével. Annyival jobb ez a többi hasonló játéknál, hogy egyrészt jobbak a szövegek, nincsenek fordítási hibák, másrészt pedig mindent előre ki lehet taktikázni, három világban három stratégiát tesztelhetsz, amihez egy wikioldalon megfelelő mennyiségű információt is találhatsz. Najó, igazából csak kellene az ajánlásokból a plusz LE, szóval ne felejtsetek el a regisztrációnál "Sayna"-ra hivatkozni! :)
Címkék: böngésző, játék, kvíz, taktika, varázslat
írta: Sanguefreddo
A szív dala
Hunyd le kislány szempilládat,
Had' fogjam meg a kezedet
Ha nem engeded megfogni,
jól megfoglak téged
Nem voltam én hozzád dúrva,
mégis megcsaltál te engem
A szerelmünk nem volt maszlag,
gyere kislány jól megleszünk
Hosszú utca girbe-gurba,
minden sarkon áll egy rendőr
Reál bútor, reál kaszni,
reál ágyban legjobb aludni
1: Ha valaki tudja hogy van tovább, milyen versszakok vannak még, az írja meg nekem, mindegy hol! :)
2: Nem véletlenül címeztem úgy hogy a szív dala. Hanem mert béna vagyok a címadáshoz. Nem azért, mert valójában ezt akartam ide írni, hanem valami mást, csak az túl nyálas lenne, megaztán ez is ugyanannyira kiszámítható mint az. Csak béna vagyok címet adni a dolgoknak.
Tornaterem (mert csak, utálok címadni)
Na EZ az ami minden közízlést és mindenfélét sért, és annyira korhatáros hogy még én, a nagykorú se kéne hogy megnézzem, de találtam. (Hogy jött ez Petőfihez? Nem biztos hogy tudni akarom...)Szeressük a érettségit...
Most az jutott eszembe, hogy magyartételek... Még jó, hogy köze nincs a kapott anyagoknak a valós tételhez, meg amúgyis a tanár véleményéből áll a felelet, aminek köze sincs a valósághoz.
Aztán rájöttem, akkor töri. Még jó, hogy azon meg nincs mit kidolgozni, és fel se fogom mit olvasok.
Legyen akkor biosz. De azt meg szerintem tudom. Amit nem, azt nem is tudom kidolgozni.
Az is nyalánk, hogy szélsőbalos tanár, szélsőjobbos töriszakos elnök.
Az elmúlt 10 napból 9 nap ittam, ez már alkoholizmus?
Az elmúlt 3 pasasból 3mal csak a baj, ez már sok?
Az elmúlt ... Ööö... Az elmúlt 7 órában elfogyott egy doboz cigim.
Az elmúlt három napban a vérnyomásom ingadozik, és állandóan ájulni akarok valamelyik véglettől.
Az elmúlt 3 hétben azt hallgatam hogy lazítsak, és kapják be.
Csók...
Annyiféle csók van, ahány ember. Nem sok tapasztalatom van, de eddig két embertől nem kaptam két egyforma csókot. Lehet érzéki, lehet vad, lehet odaadó... De milyen a jó csók?
Volt egy barátom, akivel sok gond volt, minden téren. Kivéve a csókot, az szédítően ment neki. De csak mert könnyen tanult, méghozzá tőlem. Nem nyálasan, nem is szárazan, nem nyelv nélkül, de nem is csekkolta le a manduláimat, nem volt sem durva sem túl semmilyen. Az a baj, hogy ilyen gyönyörű arany középutat azóta sem tudott még más mutatni... Elegem van az olyan csókokból, amik hiába jók vagy izgatóak, közben olyanok járnak a fejemben, mint "ez most a gyomromra kíváncsi?" vagy "megcsókolt már, vagy csak ideszuszog?" esetleg "anyám, ez azt hiszi katonaságnál van?"!
És a neten leírják millió helyen hogyan kell nyalni vagy szopni, meg milyen szögben mozgassuk a csípőnket hogy a nő élvezzen, de a csókról semmi érdemlegeset nem találtam...
Azért be kell vallanom, eddig nem kaptam olyan csókot, amit nem élveztem... Akkor ezek szerint szerencsés vagyok.
(Igen, kicsit sokat jegyzek ma be, holnap biosz írásbeli, áááááááááá...)
Nincs az a játék ami megverné a böngészős flash-eket...
"A metál a sátán zenéje!"
Hogy ezt hányszor hallottam már! Meg hányszor olvastam cseteken!
Személyes véleményem, hogy ha van Isten, akkor már közelebb áll hozzá a metál, mint az elektronikus gépi tüctücök. Ha másért nem, azért mert a metálban benne szokott lenni a szíve-lelke az embernek (különben csak mesebeszéd), míg egy monoton gépi dübörgés csak gépi dübörgés marad, sajnálom. Félreértés ne essék, támadni nem akarok, én szeretem ezt is, azt is, csak a metált valahogy istenközelibbnek érzem. Amiben az a pláne, hogy nagyon nem vagyok vallásos, majd egyszer ezt is leírom.
Ki gondolja úgy, hogy a metál Isten ellen való? Akkor ezt nézzétek, drágaságaim!
Fratello Metallo, vagyis Cesare Bonizzi valóban szerzetes. Egy Metallica koncert után döntött úgy, hogy ő metálénekes lesz. Sok lemeze jelent meg különböző stílusokban, de "a metál a legenergetikusabb, legélettelibb, legmélyebb és legigazabb zenei nyelv".
Én meg a nőiesség...
... az három-négy különböző dolog.
Zs: mizu?
én: http://www.wyndforge.com/index.html
Zs: miért nem tudsz egyszer valami olyat csinálni mint a normális lányok?
én: a normális lányok is játszanak
Zs: de nem wowot...
én: akkor mit csinálnak? biztos... játszanak kínzókamrás flash játékot, meg olvasnak matekos képregényt!
Zs: iwiwen meg hotdogon lógnak, myvipről le se tudnak szállni mindegy csak lehessen valakit cikizni
Hát, ez mondjuk mutatja, mennyire ismerjük a csajokat... Azért tényleg nem vagyok teljesen nőből...
-jobban felizgat az onlive gondolata mint egy új sminkkészleté
-tudom mi az az onlive...
-inkább olvasok CKM-et, Playboyt, GameStar-t, PCGurut mint Joyt....
-a gépemen több a pornó mint a cukiság, még ha ez csak 4-5 hentait és egy ecchi mangát jelent is
-előbb megmondom egy ruha színének a hexakódját mint a ruha méretét
-Linux van a gépemen, és tudom hogy Ubuntu 8.10 (Intrepid)
-WoWozok
-Star Treket és BSGt és hasonlókat nézek
De megtaláltam önmagam! Vagy inkább megalkottam... Ez meg igazán nagyon nőies lett (elvileg, de fogalmam sincs milyen a nőies).
BDD
Én tényleg nem értek hozzá. De véleményem az a hülyék jól bevett szokása szerint van. Pláne hogy azért sokmindent olvastam róla, mert érdekel a téma.
Szóval, itt ez a műsor, a Viasat3 délelőtti repertoárjában. Valami Doktorok, most nem fogom megnézni a címét, elég hogy angolul az. Múltkor megmutatták mit hogyan kell szívni, inni, beadni hogy elszálljon az ember, azon röhögtem (a cél az lett volna hogy ne tudatmódosítsunk, de jóformán csak tippeket adtak). Ma egy családot mutattak. Apuka, hét gyerek, terhes anyuka. Ja, a hét gyerekből négy autista, de azért még összehoztak egy nyolcadikat is, hogy legyen aki majd gondozza a rendellenesen fejlődőket.
Na, hogy ebben mi idegesített fel? Elsőre, milyen dolog már az, hogy arra potyogtat ki egy gyereket, hogy ne kelljen fizetni majd egy ápolónak? Hát szülő az ilyen?! A másik... Születik egy gyerek, meg még egy, aztán kiderül hogy az egyik autista, meg a másik is... Ugyan az autizmus valószínűleg nem örökletes dolog, nem olyan mint a vérzékenység, de múlik a genetikán, könyörgöm, a torokgyulladásra való hajlam is genetikus! Egy kanner szindrómás gyerekkel nagyon nehéz. Kettővel méginkább. Ők a kockázat ellenére még és még és még folytatták a gyerekcsinálást. Jó, egyelőre 4:3 az autisták "javára". Ha annyira sok gyereket akartak, miért nem lehetett a két autista után inkább örökbefogadni?
Talán feltűnt, azt írtam a második bekezdésben, hogy "rendellenesen fejlődő", nem pedig hogy "beteg". Ugyanis az autizmus nem betegség, csupán egy, az átlagostól eltérő fejlődés. Egy autista írta valahol, - és szokás szerint forrással nem tudok szolgálni -, hogy őket nem kell meggyógyítani, nem betegek, ők csak mások. Az autizmusukkal együtt személyiségek, anélkül mások lennének. És ez valahol igaz, szóval nem értek egyet a kutatott "gyógymódokkal". Persze a szülők érdeke, hogy csökkentsék a dühkitöréseket, hogy a gyerek megtanuljon odafigyelni arra amit mondanak neki, hogy ne váljon teljesen elveszetté, ha lecserélik a házzal szemben a plakátot, vagy a terítőt az asztalon. Aztán ha ez a gyerek felnő, az ő érdeke is.
Fentebb említettem a Kanner-szindrómát. Lehet hogy nagyot tévedtem vele, de lehet hogy nem. A Kanner-szindróma az autizmus erősebb, az Asperger az enyhébb formája, habár éles határvonal nincs, inkább egy autisztikus spektrumról beszélhetünk.
Najó, befejezem a sok, tapasztalat nélkül, csak olvasással összeszedett információ taglalását. És ha nem vesznek fel ebben a felvételi időszakban, lehet hogy emegyek és képeztetek még egy szakembert magyarországnak, ugyanis olyanból nem igazán van kicsiny államunkban...
House
Ma egész nap House MD ment az AXN csatornán. Átkozom is a lustaságom, mert nem néztem, nem volt kedvem átkábelezni a szoba minden kütyüjét - innen megy a TV és net kábelje négy helyre, AXN meg csak a digitévés dobozzal jön be. Azért egy jelenetet sikerült elkapnom a másik TV-n, és milyen az élet? A kedvenc részem kedvenc jelenetét.
Lehet, hogy ezzel bizonyítom, hogy nincs ízlésem (tömegízlésem nem lehet, abba nem fér bele a Szívek szállodája és a Star Trek). A legjobb epizód viszont mindenképp ez, amiben House bekap némi ólmot. Nem elég, hogy vicces mint mindig, és Hugh Laurie ugyanolyan dögös pasi betegen is, ráadásul nincs két perc az egészben amikor ne járna az agya az embernek, hogy "Miafene?".
És íme a legjobb jelenet:
Van aki nem érti, miért "Robotszex" a jelenet neve. Na, én nem tartozok közéjük. Cameronon annyira látszik a feszültség, és Houseon is. Igen, a jelenet adja, egy félig őrült pasi kése alá fekszik, és a pasi is tudja. De azok a finom mozdulatok és ahogy halad a géppel, ezzel a feszültséggel együtt jól modelleznek egy előjátékot. Hát nem így érintessz meg valakit szeretkezéskor? Figyelembe kell venni, hogy itt még odavoltak egymásért, de semmi pénzért be nem vallották volna.
Annyira reméltem hogy összejönnek... :(
"Még csak most kezdődik...!"
És jé, basszameg, tényleg!
Még csak most kezdődik az orálszex az érettségivel. Közérthetőbben: hétfőtől szopunk! Hát ki a rákfenétől kérdezzem meg reggel az ablakpárkányt támasztva, félálomban, korty cigi és slukk kávé közt, hogy "te B., most akkor micsinált ez az Ívbéla?" ... [Egyáltalán, ki fogja fel ezentúl, ha IV. Béla helyett azt mondom, Ívbéla?]
Ja, konkrétan az egyértelműt: kibaszarintottak minket a suliból, végre nem tévedésből pakolják sterilre a termünket, és nem tudatlanságból kalkuláltak bele a "végreelhúztak" listába. ELBALLAGTAM, CSESSZEMEG! És mégis, max annyi változott, hogy nyuggeresen nosztalgiázgatok, meg nem tudom mit kezdjek magammal. Az nem is igaz, kikérem magamnak, rágalom, hogy a ballagás miatt az elmúlt két hétben háromszor sírtam el magam, én aztán nem...
Najó, kicsit nyugisabban kéne... Meg pozitívabban. Mint a temetésen: csak arra gondolj milyen jó hogy vége, nem szenvedett tovább, kimúlt, mert úgy el lehet viselni. Azért arra is lehet gondolni, hogy még bankett, osztálykirándulás, évente szerenád az osztályfőnöknél... Ugye tényleg így lesz?
Fényképezőgép
Szeretnék egy jó fényképezőgépet, digitálisat. Olyat, ami magától tudja milyen beállítással lesz jó a kép, vagy elég neki megmondani, hogy épp mit akarok lekapni. De persze ez nem elég, szólhassak bele blendenyílásba, záridőbe, ilyenféle kedvességekbe.
Ha lenne egy fényképezőgépem, megörökíthetném az életet. Lefényképezném az otthont, ölelő kart. A magányt, reggel széttúrt ágyat benne mackóval. És biztosan kitalálnám, hogyan zárhatok pixelekbe olyan összetett, megfoghatatlan dolgokat, mint a melegség a kezem körül, ahogy a moziban két hatalmas tenyér körülfogja és vigyázza, vagy mint a csókkal ébredés, vagy egy mosoly amit 2000 km távolból is lát az ember, vagy az élet negyedében meghatározó közösség vége.
Csinálni akarok képeket a nyelven szétáradó csokiízről, a borzongató szellőről, hullámverés lágy morajáról, templomkertben lopott csók izgalmáról, a fejbe felszálló pezsgőbuborékok csiklandásáról.
Azt hiszem ezentúl megpróbálom hagyni hogy fényképezzenek. Egészen addig, míg meg nem szerzem a saját gépem, mert onnantól én előlem kell majd menekülni.
Emlékek...
Szeretnék most visszamenni arra a nyirkos napra. Már nem tudom mikor volt. De emlékszem, mennyire izgatott voltam. Jó lenne ott állni Vác főterén, próbálkozva az olvasással, várva Rá. Ahogy odalépett hozzám, csak néhány perc kellett, hogy minden aggodalmam és izgatottságom elszálljon, épp csak annyi idő, míg lementünk a bárba kávézni. A legjobb napok egyike volt az elmúlt majdnem 20 évben. Ha újra ott lennék, kicsit másképp csinálnék néhány dolgot...
Azt hiszem túl sok ilyen emlékem van, amiről így gondolom, hogy másképp kellett volna. Valahogy sosem jut eszembe hogy csak rontanék a dolgokon, pedig lehet hogy így van.
Mi lenne, ha valaki elteszi láb alól Hitlert még gyerekkorában? Nem hal meg annyi ember miatta. Meghal más miatt, és most a világ erőviszonyai teljesen mások lennének, talán szörnyű elnyomásban élnénk. Ha a saját múltunk változna meg, az nem érintené az egész világot, de lehetne sokkal rosszabb, nem?
Azért azt hiszem, megpróbálnám, most úgy érzem ez megérné a kockázatot. Többször kellett volna találkoznunk. De most már késő, legalábbis egy időre. Talán majd egyszer...
Tanárok és pornó...
Szóval tényleg nem telik el úgy hét, hogy ne kerüljön valahova egy mondatba a "tanár" és a "pornó". Kérdem én: naés? Ezeknek nagy része nem olyan, hogy a tanár nézette / csinálta a pornót a diákokkal. Sőt, van hogy pornóról szó sincs, csak az mennyivel jobban hangzik.
Nem írok le mindent betűről betűre, úgyis mindenki hallott az esetekről. Találtam egy szerintem összefoglalónak jó cikket, aki tudatlan a témában, innen művelődhet.
Valójában a véleményemet sem akarom hosszasan ecsetelni, mert épp elég szó esett már erről. Szóval csak röviden és tömören: Kinek mi köze hozzá? Hát nem felnőtt emberek? Hát a diákokat erőszakosan belevonják? Hát 14 év alattiakkal csinálják? Naugye...
Azért a fentebb linkelt cikkben találtam egy tévedést. Volt már pornózó tanár az országban, de őt nem kapták fel ennyire, pedig rendszeresen forgatott. Nem tudta ugyanis eltartani tanári fizetésből egyedül a két gyerekét, és nem talált másodállást. Varrt, bedolgozott, befőtteket árult, de sehogy sem tudtak megélni... Végső elkeseredésében elment leforgatni egy filmet, majd még egyet, még egyet... A filmek bekerültek az országba - illegális úton, a szerződés ellenére -, s a nők kirúgták, ha jól tudom. Most mit kellett volna tennie? Hagyni hogy elvegyék a gyerekeit, vagy tétlenül nézni hogy hónap végén nincs mit enni, meg nem tud ruhákat venni nekik?
...
Címkék: iskola, megítélés, pornó, tanár
írta: Sanguefreddo
Delfinek
Csak így éjszaka, és mert azt mondtam, írok delfinekről politika helyett. Valljuk be, jó ötlet.
Szóval a delfinek. Közkedvelt állatok. Megmentik a fuldoklót, ugrándoznak, játszanak, elüldözik a cápákat. Odavagyok értük én is. De nem akarok ezekről a gyönyörű szabad jószágokról írni. Én a saját fogoly delfinjeimről írok, úgy döntöttem. Tízen vannak, s asztali giccsek foglyai mind.
Néha elgondolkodok rajta, milyen lehet így belefagyni az örökkévalóságba, bár boldogan, de tehetetlenül. Nem múlik el a játék öröme, a boldogság egy idő után? A mozdulat lendülete megtörik, a hógömb kis csillámjai leülnek, megvakítanak. Lehet hogy mi is ilyen üveggömbben élünk? Gyerekként még hagynak, aztán beletuszkolnak egy szűk, kényelmetlen ... izébe ... ahol aztán vége minden jónak. És élhetjük a konfekciót, a kötelezőt.
Persze a delfinjeimnek van egy felfoghatatlanul hatalmas ajándéka velünk, emberekkel szemben. Velük van a tökéletes párjuk, jóban, rosszban, harmóniával és megértéssel. Csendben vannak. Nem történik semmi. Csak összedugják apró palackorraik, és boldogok attól, hogy együtt vannak az öröklétben.
Nem tudom, a választás szándékos volt-e. Ezeket a kedves kis háziállatokat egykori kedvesemtől kaptam. Megkérdezhetném. Véletlen egybeesés, csak ilyet gyártanak, netán ő vadászta le a direkt boldog delfinpáros nippeket? Sosem fogom megtudni. Nem is érdekel igazán. Összevesztünk. Talán most végleg. És ami furcsa... Az első delfines hógömb amit kaptam, haldoklik. Az első veszekedésünkkor kicsit homályos lett a víz, majd kiesett a gömb a helyéről szakításkor. Most hogy már barátok sem vagyunk-lehetünk - nem is akarok -, a víz elzöldült és ereszteni kezdett, kénytelen voltam szétszedni. Mit töltenek ezekbe a vackokba? Hogy a fenébe csinálta?
#28
Ma kaptam egy linket drága kedves ismerősömtől (néha úgy vagyok vele hogy akadna a torkán a grillcsipszmedve, de főleg azért mert imádom és örülnék ha nem lenne olyan bolond, amilyennek imádom). Megvan az új Star Trek film! Mondom fantasztikus, már előre készültem, leperegtek a szemem előtt az összes kedvenc képsoraim, az éneklő holodoki, Data meg a lánya, az egyformán szemöldököt emelintő Spock és 7/9... Aztán végignéztem,
és szerintem életemben először másoltam a "nem logikus" spock-féle mimikát.
Észrevételeim vannak. Nem tetszik a képvilág, mert egyszerűen nem az jut róla eszembe hogy StarTrek, hanem hogy StarWars. És a főszereplő srác sem jön be, valahogy az volt a reakcióm az ő láttán, hogy"ez olyan forró mint a Hayden Christensen", azzal a különbséggel, hogy nem tudtam kapásból a nevet. Az is fura volt, hogy Spock ölelkezik valakivel... Nem lehet rosszabb mint amire számítok, ugye?
A Star Trek az kultfilm, kultsorozat. Semmi másnak, még a Csillagok háborújának sincs ennyi rajongója. Trekie-k, trekkerek, klingonmaszkban, hegyes füllel, föderációs csillagflotta-egyenruhában, 1966 óta. Nem elég, hogy a hat sorozat, és mára tizenegy film, meg a képregények, animációk, játékok lebilincselő sci-fik, és darabokban is élvezhetők, nem elég hogy fantasztikus stábokat raknak össze jelmezestől a színészekig, de ha kicsit is odafigyel az ember, megtalálja a világtörténelmet és megannyi társadalomkritikai elemet, meg filozófiát. Most komolyan, a rabszolgaság, a kollektivizmus, rasszizmus, fasizmus, antiszemitizmus és antiszemita utalások, van minden. És még erre mondják egyesek, hogy szemét. Lehet túl komplikált nekik, de nem annyira hogy ne érezzék, valami nem jött át nekik?
A kedvenc fajom az egész univerzumban a klingon. Ők a vérfarkasok, de ők a hősök is. Most nem érdekel, hogy az oroszok mit csinálnak, és róluk mintázták-e őket (igen, némi germános-vikinges beütéssel, de én már a modern klingonokba cseppentem, addigra meg szövetség volt a Föderációval). Imádom a klingonokat a becsületkódexükkel, meg a forró fejükkel. Egyszerűen végletekben élnek, ők az ösztönén és a felettes én kálváriájában élnek. Fantasztikus, ahogy a klingon nők csak odacsapják a férfit a falhoz (vagy akárhova), és ha az visszapofoz, már mehetnek is az ágyba, gondolom hasonló stílusban. Ugyanakkor tisztelik az egyenes embereket (klingonokat, mindenkiket), és a becsület és harc kettőse a legfőbb. Jó lenne ilyen világban élni, ahol nem kell elfojtanom az indulatokat, és tudhatom, hogy ha valaki utál, inkább nekemesik Bat'tleh-hel, mint hogy a hátam mögött sunyiban szervezkedjen.
Azért a végső konklúzió az, hogy megnézem az új filmet, és mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. Na nem mert lesznek benne klingonok, vagy valami. Egyszerűen Scotty szerepére találtak egy olyan színészt akit kedvelek, és bár elfogult vagyok, szerintem fel fogja dobni az egészet (persze ha jó szöveget kapott). Nekem Scotty egy vicces, költői képeket igen kreatívan használó, de mégis érzelmekkel rendelkező fickó. Ha láttátok a Haláli hullák hajnala vagy a Vaskabátok, esetleg a Grindhouse című filmeket, annak ez a Scotty bizony ismerős lesz. Bizony, ő Simon Pegg! Na ezért nézem meg a filmet! :D
Hatezer bocsánat, hogy nem linkeltem mindenfélét amit elmegettem a szövegben, tudom, idegesítő. De akit érdekel, annak vannak megfelelő barátai, barátnői akik segítenek.
Címkék: sorozat, star trek, tng, tos, tv, voyager
írta: Sanguefreddo
#27 - Három perc
3...
A busz dugig tömve, mint egy szardíniásdoboz. Bizonyára zúg és morajlik, és persze vihog, hisz az utasok jelentős része - de legalábbis túl sokan - a fiatal, vihogós, nőnemű kategóriákba sorolható. A lány nem hallja, csak az Einstürzende idegkarmoló zenéjét. Felnéz. Fekete farmer, fekete ing, fekete pulcsi, fekete haj. Rikító fekete a színes tömegben. Elbámul. Nem ki az ablakon, vagy valakire a tömegben, egyszerűen túl, egy olyan világba amit csak ő lát. Mi lehet ott?
2...
A mellette ülő nő feláll. Mindenkit félrelökve igyekszik az ajtóhoz, persze az utolsó pillanatban. Üres szék, a rikító feketeség lecsap. A fiú leül. Valamit kérdez. A zene elhallgat,
[Tessék?]
összenéznek. Döbbenetesen kék szemek keverik fel az álmodozó szürkeség mögötti gondolatokat, az idő szédítően lelassul, néhány pillanatra vagy évre, ki tudja. Valami megdöbbentő erő húzza őket egymás felé, megállíthatatlanul. Mi ez?
1...
-Ugye nem baj hogy leültem? - töri meg a varázslatot a mézízű hang
Beszélgetnek, zavarban, de mint régi ismerősök. Iskola - különböző. Zene - nem ugyanazt hallgatják. Filmek - a lány horrort, sorozatot; a fiú történelmit, dokumentumot.
A busz halad, az idő is. Pályaudvar. A fiú leszáll.
-Háromkor várlak a nagytemplom kertjében. Minden nap, míg el nem jössz.
0...
Hipermodern erkélyjelenet. Erkély helyett busz, emeletnyi távolság helyett a vastag üveg. Hosszú fogadalmak helyett egy kéz az ablakon. Kettő. Már tudta, hogy ott lesz. Még ma.
Tudósok szerint három perc alatt szerelembe eshetünk. Nem számít, mennyire felel meg az elképzeléseinknek az, akibe. Teljesen hiteltelen a forrásom, de elgondolkodtatott. Én elhiszem. Gondolom némi ösztönvilág még megmaradt az emberben, és ez a rész tudja, hogy biológiailag ki felel meg leginkább. Persze néha kudarc, mert nem csak biológiai megfelelés kell már. De Rómeó és Júlia is ennyi idő alatt zuhantak egymásba...
#26
Szombat. Szünet. Kora reggel. Nem tudok aludni.
Szombat. Szünet. Ezer dolgom lenne.
A szoba padlóját tankönyvek borítják, és mappák, és fogalomtárak, és füzetek, és papírok.
A konyhában mosogatnivaló. Pakolnivaló.
Az egész házban takarítanivaló.
Szombat. Szünet. Semmihez sincs kedvem.
Szombat. Szünet. Aludni akarok.
#25
Úgy döntöttem, az Elephant love medley, amit eredetileg kiraktam, tényleg elég csapbólfolyós, kicsit unalmas már. Annak ellenére tehát, hogy imádom a Moulin Rouge című musicalt, nem fogom beszúrni a videót, és a szöveget arról, hogy mennyire imádom a barátnőmet, és milyen szépek voltak a régi szép idők. Iderakok valami olyat, ami sokkal jobb.
Mesedélutááán!
Vagyis, angolul nem tudók kedvéért:
Kicsinyuszi hopp-hopp, az erdőben ugrál, egereket fogdos és fejbevágja mind
És akkor leszállt egy tündér, és azt mondta
Kicsinyuszi hopp-hopp, nem akarom azt hogy egereket fogdoss és fejbevágjad mind
-Dobd el azt a vackot!
-Ne üssek meg egereket?
-Ne!
-Jólvan, bocsánat...
Az idő telt-múlt
Kicsinyuszi hopp-hopp az erdőben ugrál, ... armadillókat ... fogdos
-Nem!
-Dehát ez nem egér!
-Lenore, nem verhetsz fejbe állatokat!
-Semmilyen állatot?
-Nem!
A történet tanulsága: Fogalmazz pontosabban!
De van a Lenore-verziónál jobb is... Márírtam, mire kelek minden reggel, nem?
#24
Megint kezdte. Violet csak aludni akart, fájt a feje, és már megint émelygés gyötörte, de a férfi nem hagyta, ő valami egész mást tervezett estére. Négy elutasítást kapott, de egyik hatása sem tartott tovább néhány másodpercnél. Durva keze a lány pizsamája alá kúszott, mint valami undok kígyó. Lassú, szinte észrevehetetlen, gejl erőszakkal vette le a piros rövidnadrágot. Violet tiltakozott, de bántani nem akarta, valami érthetetlen rémület lett rajta úrrá.Lex szétfeszítette a szorosra zárt combokat, csak résnyire, de keze épp befért. Hosszú, ápolatlan, gyászkeretesre mocskolódott körmei felsértették a nő szeméremajkát, zsíros teste a nő testéhez préselődött, borostás arcát a nő nyakába fúrta, s fülébe súgta: 'Kívánlak!'
'Ne, fáj, nem akarom... Hagyj' De Violet tudta jól, nem számít. Ha megüti a férfit, az játéknak veszi, s csupán több fájdalmat okoz. 'Ne!'
De tényleg nem számított. Lex fölékerült, combjai közé nyomakodott, s a görcsös vaginába erőltette meredő farkát. Nem számított, hogy a nő alatta felsír. Nem számított, hogy elhalón könyörög, ne, ne, kérlek ne...
Violet a poklok legmélyebbikét járta meg. Émelygése masszív hányingerré cseperedett, s hasa égető görcsök játszóterévé vált. Minden félelme és undora összesűrűsödött, egyetlen, vegytiszta érzelemmé, mely minden mást érdektelenné tett. Düh. Lelökte magáról a férfit, az éjjeliszekrényről felkapott óvszert hozzávágta, s mintha csak azon akarna bosszút állni, a villanykapcsolóra ütött.
'Csak hogy lásd mit csinálsz te rohadék! Nézd csak meg!'
Lex nem számított ilyen kirohanásra. Meg sem mozdult, csak nézte a nőt. A nőt, akiből most kiveszett minden báj és szépség, aki most dühöngő fúriaként üvöltött, s akinek arcán patakzottak a könnyek. Meredten nézte, ahogy feltépi az óvszer csomagolását, s a kis, átlátszó gumigyűrűt a helyére illeszti, szinte egyetlen mozdulattal.
'Nem szedek gyógyszert te faszfej!'
Érezte ahogy combján lassan végiggördült valami folyékony egy cseppje, s ettől még őrültebben gyűlölte az előtte fekvőt. Lenyomta az ágyra. A fájdalommal nem törődve vezette magába a még mindig kőkemény hímtagot, s kényszerítette
'Nézd! Nézz ide teszemétláda!'
hogy Lex minden pillanatban a szemébe nézzen, és lássa a fájdalmat, és a gyűlöletet, úgy lovagolta meg.
Mire végzett vele, csak néhány másodperc, nem kellett sok, a férfi is sírt, és bocsánatért esedezett, de Violet rácsapta a szoba ajtaját, és kimenekült.
Az elmúlt két hét azzal telt, hogy szép lassan leszokjon a dohányzásról. Már alig gyújtott rá. Persze ebben komoly segítség volt, hogy nem tudott egy ciginél többet letüdőzve elszívni egy nap, mert egyszerűen rosszul volt tőle. Nem szedte a fogamzásgátlót sem, ki tudja miért, egyszerűen nem tudta bevenni ahogy kellett volna. Az előző hónapban kimaradt két szem, s elszakadt az óvszer, ő pedig furán érezte magát. Menstruációja is szokatlanul rövid volt.
Rágyújtott, s kihúzta a fiókot. Cataflan. Kettő. Mire elszívta a cigit, észre sem vette, de számolatlanul beszedett mindent, nyugtatót, görcsoldót, fájdalomcsillapítót, bármit amitől elmúlik ez a rettenetes érzés. Combjára nézett. Folyt rajta a vér. Tudta, hogy valami megváltozott, érezte, hogy más mint egy órával azelőtt.