Én meg a "márciustizenöt"
Na, hát konkrétan nem vagyunk jóban. De valahogy úgy éreztem, képtelen vagyok ellenállni, valami rejtélyes erő késztet hogy mégis írjak bejegyzést. Meg aztán semmi más nem jut eszembe kerek, vagy legalábbis geometriailag behatárolható mondatokban. Most elvárható lenne, hogy baromi képiesen, viccesen vagy minimum furán fogalmazzak, de nem fogok. Inkább őszinte leszek.
Olyan ez a nap, mint... Nem is tudom, leginkább mint a többi, kivéve hogy több a balhé az utcán, a magyarkodók jobban magyarkodnak, nekem pedig végig kell szenvednem egy iskolai műsort. Ez utóbbi pont olyan szokott lenni mint a városi, a többi iskolai, vagy más városok műsorai. Megkérik a népet hogy énekelje a Himnuszt, elindul a zene, mindenki feláll és kussol, elhangzik pár vers, pár felolvasandó szöveg, majd Szózat, és köszönjük hogy itt voltak, most vége a nemzeti érzeteknek. De arra a pár percre amíg Himnusz, Szózat, elmaradhatatlan Nemzeti dal, addig bizony hazafiak vagyunk, és mindenünk pirosfehérzöld. Máskor miért nem? Tisztára mint a karácsony, halottnap, nyálömlegyünnep (avagy Valentin-nap). Arra az egy napra, pár órára jók vagyunk. Ez olyan undorító. Mondjuk én nem vagyok nagymagyar, de azért ... egész évben büszke vagyok arra amire büszke vagyok, és ilyenkor se múlik el az a sok utálatos dolog ami máskor van.
(Nahát, épp megszólalt a hátam mögött a TV-ben - valamit csak kell hallgatnom, és az most gépről nem megy - a Soproni nemzeti érzelmű reklámja... Tiszta vicc... Jó, hogy Bukarestnek csak egy része szebb Budapestnél... De amilyen arcok itt szembejönnek... Hát inkább hinné a turista hogy Bukarestben jár, mikor 10.000 forintért kap egy deci bort, vagy meglopják, vagy a metróba sem tud eljutni, mert senki sem tud angolul, vagy csak nem segít... Van rubik-kockánk, golyóstolunk, C-vitaminunk, kodály-módszerünk, gyufánk, vívóink, kiváló zenészeink, milyen kár, hogy nekünk csak a volt magyar területen született Tarzan, Győzike és Kiszel Tünci jut így is, a nemzetközileg elismertek mind elhúznak vagy nem ismerjük őket.)
Tulajdonképpen az előbb írtam egy hülyeséget. Az idei műsor nagyon jó lett volna, ha nem lett volna magyarországi és madáchos műsor. Nem volt hosszú, átadta a hangulatot, volt benne zene, tánc, színészet, ezekben jó a sulink. Igazán büszke vagyok emiatt, meg aztán kiderült, hogy nem is olyan menthetetlen az iskola. Csak a stúdióst kéne leváltani. Az egy dolog, hogy képtelen egy MP3 formátumú zenét audióban kiírni, vagy MP3-ban lejátszani laptopon, de mindig elront valamit. Összegerjednek a mikrofonok, nem jól vannak bekötve, rossz zenét kezd játszani... Most például elakasztotta valahogy a néptáncosok zenéjét, bár csak kétszer. Úgyhogy ebből is csak az maradt meg, hogy utáljuk a technikás embert, és jó volt a sör meg a sorozatnézés délután... Sajnálom. Inkább maradok csak annyira magyar, hogy büszke legyek az íróinkra, úgy az ismeretlenekre és kezdőkre, mint a nagyokra. Hogy, ha valaha véletlenül lesz gyerekem, megtanítom magyarul (is). És hogy ha külföldön fogok élni, nem égetem le a magyarokat...
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.